Médiapartnereink
Átváltozunk lassacskán Koncepcióváltás érik a Csabai Csípős Blues Klub háza táján: blogszerűvé készülünk tenni a kommunikációt. A csabai blues és egyéb zenei élet, illetve az azt körülölelő dolgok adják magukat ehhez a változtatáshoz. Valószínűleg – mint eddig is – karöltve az Elefánt Sörözővel tesszük meg ezt a lépést. Addig se marad senki információ nélkül, egyelőre a www.elefantsorozo.hu – n lesznek a Klubos információk is, amíg az átalakulás meg nem történik. Kis időt kérünk szépen. Az itt található anyagok persze jelen lesznek az új oldalon is.
Ulbert Zoltán
…2 hónap szünet – igaz, közben sem állt le a Klub szekere. Júliusban volt egy Gitár-tábor Borsodi Laci, Hevesi Imi, Lustyik Pista közreműködésével – Kölcsey anyuka szervezésében. Ennek a mozgalmas hétnek a lezárásaként a Klub szervezésében a táborlakók koncertet adtak az Elefántban. Tegnap meg (aug.8) volt a Klub 2. közgyűlése, ami után hatalmas buli kerekedett… ha majd kipihentem magam (nálam ez 3-4 nap…) és a képeket is begyűjtöttem erről és a többi nyári eseményről, lesz egy összeszedettebb tájékoztató:-)
Ulbert Zoltán
Matyi FRINGE díjas!!! Klubunk újabb tagja kapott elismerést, ezúton is gratulálunk neki. Nem is először vehette át Pribojszki Matyi ezt a díjat.
Ami azért sem “kutya”, mert idén 2600 fellépő volt a Fringe-n, ahol -mint mindig- mindenféle művészeti ág-bog jelen volt. A Pribojszki Band-nek osztott különdíj pedig mindannyi közül a legrangosabb elismerést jelentette! Így a Pribojszki Mátyás Band már többszörös Fringe díjas (Szakmai díj-2007., Különdíj-2009.)
Klubunk körül hálisten’ annyi minden történik, hogy ezt a hírt is jókora spéttel raktuk fel, pedig áprilisban már megkapták Matyiék a díjat… Kéretik nyugodtan dicsekedni máskor, mert van miért. A CsaCsí Blues Klub ezennel testületileg gratulál fiúknak. Még annyit elkotyogok, hogy készülőben van (lassan, de bizonytalanul) egy DVD a márciusi Blues Ház rendezvényről amelyen Matyi és Ripoff is láthatóak-hallhatóak lesznek! Matyikáékról bővebben itt: http://www.matyaspribojszki.com/
Ulbert Zoltán
BILLY GIBSON BARÁTUNK ÉS TISZTELETBELI KLUBTAGUNK SZÁJHARMÓNIKA KATEGRÓRIÁBAN MEGNYERTE A BLUES OSCAR-DÍJÁNAK SZÁMÍTÓ BLUES MUSIC AWARDS VERSENYT!!!
Az esemény 2009 május 7-én volt Memphisben, igyekszünk minél részletesebb infókat szerezni Billytől, addig is a klub nevében elküldjük gratulációinkat neki.
Ulbert Zoltán
Klubunk kedvencei is részt vettek ezen a fesztiválon.
A Stílus Művészeti Szakközép fiataljai (és kevésbé fiataljai) meg a Kuss Tücsök zenekar elmentek a Megye Északi Fertályába messze Zsáklaktól… és nem jártak pórul.
Az éjfélig tartó tehetségkutatásból (összvissz 16 fellépő volt) jól jöttek ki, mindenki kapott valamit, ami hasznos lehet a zenei pályafutásán. Dobverőtől az elektromos kütyükig sokféle izét kaptak a tehetségek. Nehéz volt kibogozni, hogy milyen díjak is voltak, de köbö az alábbi történt: Az (egyik) legjobb gitáros lett Szász Dávid, a Stílusos lányok közül is kapott valaki díjat (akkor épp kinn voltam, súgjatok, ki volt!!) és az (egyik) legjobb zenekar lett a Kuss Tücsök. Utána jött az esti show Takáts Tamásékkal, amiről lemaradtunk, mer’ a kölkök már elaludtak… Hiába, a rock az kiszíjja az energiát. Azonban sok érdekes és értékes megyei produkcióval találkoztunk, hátha majd őket is le tudjuk hívni az Elefántba. Erre pályázik a klub is, aki csak bír, az lobbizzon nekünk!!
Április 24-én volt a Csabai Csípős Blues Club közgyűlése, amit aztán jól megünnepeltünk.
A Csabai Csípős Blues Club aktuális közgyűlését egy jó kis blues-party zárta le. Vétek lett volna kihagyni, hogy a „kötelező” jelenlét miatt sok muzsikus-tag is jelen van.
A gyűlés egyébként rendesen zajlott, hol egy kis pálinkázás, hol egy kis kolbászevés tarkította a a klub – hála istennek eléggé sikeres – működéséről tartott beszámolókat.
Miután a számokat és a bötűket lefojtottuk a bográcsos székelykáposztával, mindjárt kezdődött is a muzsika. A névsor a következő:
Teleki Pali (dob) Pfeff Marci (bass) Magda Lajos (szinti és zenebohóc) és a gitárosok:Benkő Zsolt,Dubravcsik Balázs,Kovács Tamás (+ének ), Tóth Ádám.
Az elején Ádi még nem volt ott, addig az „öregek” rendesen felmelegítették a hangulatot régi bluesokkal. A vájtfülűek számára is csemegének számító gitárhangok, tradicionális és rockosabb futamok, atombiztos alapok, fifikás szintetizátoros megoldások úszkáltak az Elefánt levegőjében, ha most ezért a képzavarért nem kapok egyest.
Visszafogott, kristálytiszta hangok a a Route 44-os Balázstól, reszelős blues-ének és kipattanó feszültségek Tamástól, hidegrázós (mán’ jóértelembe’ véve libabőrözős) virtuozitás Benkő Zsoltitól. Egy kis holtpont azért volt a történetben, ami egy ilyen komoly közgyűlés után érthető, de Tóth Ádi épp ekkor esett be.
Némi technikai bénázás majd egy gitárelejtés után ez a fiatal srác tovább lendítette a hangulatot.
Pillanatokon belül funkys alapokra cserélődött a blues, pár összekacsintás után Magda Lala meg a Teleki/Pfeff duó az – immáron négy – gitárossal együtt világszínvonalúan marháskodta végig a következő néhány számot, népszerű és népszerűtlen zenei elemeket pakolgatva Kukori-Kotkodától a Frakk-ig a hüledező és röhögcsélő publikum arcába.
Posztmodern-blues-pop-bétóven-mekkelek-instrumental-punk.
Az igazat megvallva nekem piszokul tetszett, vessetek akár a kockásfülű nyúl elé. Kémeim jelentése alapján aztán ilyen jó hangulatban folytatódott a só, sajna nekem 11 előtt mennem kellett, majd máskor hosszabb kikérőt íratok a gyereknek.
Az ötödik alkalommal megrendezett Blues-Rock Matiné április 26-án volt az Elefántban…
A széria folytatódik, a tini látogatók száma gyarapszik, az állaink leesése folytatódik.
10 (ha jól számolom) srác volt a matiné porondján, 11-18 év között, dob-bass-gitár-ének felállásban.
A Young Bluesers nevű formáció kezdett (Molnár Szabi, Ulbert Áron. Ulbert Dávid, Belanka Ádám, meg néha Skorka Titusz, meg néha Szabó Marci) A legelső nóta a 18 éve feloszlott csabai LaFontaine együttestől volt a Good Morning Blues. Ezután jött 2 nóta a Stones-tól, majd, 2 egyéb (Mustang Sally, Hard to handle).
A fejlődés folyamatos, egyre jobban zakatolnak együtt a fiatal blúzerek, Ádám különösen jól kezeli a közönséget, nemcsak a hangját.
Kettedik fellépő a Kuss Tücsök volt, (Szabó Marci, Skorka Titusz és Marcell, Ulbert Bradörz,) akik 3 új nótát hoztak magukkal (meg pár régit is azért). Az első új számban mindjárt el is szállt Titusz gitárja, de legalább Koszecz Bandi előtáncos standupcomedy felelős kicsit ki tudott bontakozni a szerelés alatt.
Az utolsó számban (ez is egy új volt) meg a 33-as fordulat helyett a 45-ösre kapcsoltak, már aki érti, hogy miről beszélek. A közte levő 6 nóta alatt viszont kiderült, hogy nem véletlenül emelik ki őket, akárhol is lépnek fel. Az az igazság, hogy egyben van a banda, jól megírták maguknak a zenei történeteket és a szövegeiket, van kiállás, van muzsika, van humor és kezd lenni egy kis rajongás is.
Ezután jött a „Jam” zenekar, amiben az eddigiek közül megint mindenki szerepelt, meg a vendégek.
A két „sztárvendég” akikből aztán három lett, nem is olyan idézőjeles.
Az egyik a sufniban rejtegetett König Jani, akit szökőévenként lehet meggyőzni arról, hogy ne csak a szobája falának gitározzon. Ez most sikerült, aminek igazán örülhettünk.
A kezdeti elfogódottság után a Hey Joe-ban akkorát gitározott, hogy az már váó. Egyébként is ez a nóta volt az, ahol nagyon együtt volt a formáció.
Kölcsey Szabi a másik, aki amellett, hogy Hobo szerepét énekelte a nótában kellemes mély hangján, még rendesen oda is tette magát a rá jellemző hajlékony gitárfutamokkal.
Skultéti Zozó a ZRB-ből épp arra járt, és ha már ott volt, az ő különleges előadásmódjában fantasztikusan jól elénekelte Bill szerepét. Erre a nótára a Kuss Tücsök énekese állt be dobolni, gitárosuk gyorsan megtanulta a Hey Joe basszusát, igazi kis örömzene lett a vége.
Fuss el véle.
…és megemlítette békéscsabai élményeit is! Még nem láttam az újságot, ma Csabán nem lehetett kapni az áprilisi számot, nyomozok tovább. Ha megvan, röviden beszámolok róla itt.
Március 29.-én Noémi és Orsi járt nálunk, és a békéscsabai Stílus Művészeti Szakközépiskola.
A két lány kezdte a délutánt, műsorukban saját dalok és feldolgozások szerepeltek vegyesen. Sörci barátunk ide újított egy kis házi videót a fellépésről, hallgassátok szeretettel. De tényleg.
Kifejezetten hiányzik ebbe a hangos világba néha egy kis “olyasmi” , amikor nem a volume gomb tekergetésével oldják meg azt, hogy a közönség odafigyeljen a zenére és a mondanivalóra. A csajok saját dalaikban egyszer gyengéden odapakoltak a csúnyábbik nemnek, másszor alapkérdéseket boncolgattak, mindezt átütő eredetiséggel, kitalált és felépített gitározással és énekléssel. Nekem ezek a dalok igazán bejöttek, ha tudjátok, mikor lesz rögzített verzió,nekem is szóljatok. Nem mintha a feldolgozások rosszabbak lettek volna, pl. a Bitlisztől a Norwegian Wood “lányosított” változata.
A Hevesi Imi és a La Bomba zenészei által szakirányított zenei szakközép tanulói (nevek itt a plakáton, ha klikkelsz rá, megnő) szépen, ügyesen, visszafogottan, egymásra figyelve játszottak. Egy ilyen intézmény arra az alázatra és szakmaiságra nevel, amire a szórakoztató zenei iparban különösen nagy szükség van. Imiék hatalmas rutinnal rendelkeznek, évtizedes tapasztalatot tolnak bele a tanoncok fejébe.Komoly alapokat kapnak nagy óraszámban, ahonnan tetszésük és tehetségük függvényében indulhatnak a könnyűzene különféle irányaiba. Populáris rock-blues műsorral készültek, 4 énekes lánnyal, 5 gitárossal, meg dob és szinti. A fiatal banda kitett magáért, főleg úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban tudták meg, hogy fel fognak lépni. Itt szólok a T.ház-nak, hogy ősszel/télen kérjük már őket újra léci !
Az atomkúl tehetség Szász Dávid volt a csattanó pont az “í”-n. Mit is mondjak… Annyi kritika talán érheti, hogy az első George Benson szám, ahol énekes-gitáros jelmezben jelent meg Dávid, még egy kicsit izés volt. A nóta is kegyetlen nehéz persze. Ami utána következett, az viszont a leakalappal kategória. Satriani, Gary Moore, első kézből. Már volt szerencsém előtte is hallani emberünket, már akkor is ledöbbentem. Ez a szerény kis fickó egyre nagyobb színpadokon lesz látható. Kész, kiforrott gitárhangzás….á, nem is tudom, mit mondjak, annyi mindent lehetne, közben meg itt a lap alja mindjárt. Kevés ilyenünk van nekünk itt, szurkoljunk neki, hogy a saját álmait meg tudja valósítani.
U.Z.
